Nincsenek véletlenek! Az összefuggesek legyenek bar rejtettek vagy egyenesen elkepzelhetetlenek megis minden mindennel összefugg mert kapcsolatok suru halozata köti össze a mikro es makrokozmosz minden elemét. Egy tengerbe ejtett könycsepp, annak elözmenyei és következmenyei is a vilagmindenseg szerves resze és a véletlen csak szubjektív élmény, egy kiragadott állókép. Mégis felmerül a kérdés, hogy Bram Stoker, akinek rendelkezesere allt a lidercekkel terhes Irorszagon kivul az egesz Perfidius Albion, teljes rém és kísértetvilágával, miért helyezte vámpír höset Dracula kepeben, a tavoli es ismeretlen Erdelybe? Bizonyara azert, hogy a satani gonosz szarmazasi helyet ne a nyugati vilagban hanem a kor elöiteleteinek megfelelö helyen jelenitse meg, de valasztasa bizonyos ertelemben ennel sokkal melyebb ertelmet nyert. A krisztusi hitvallas, a szeretet es a megbocsajtas iranti elkötelezettseg, ugy mint a humanizmus, nem szul vampirokat vagy mas satani eröt. A kereszteny hit a reformacio puritan megujulas utan, fölötte all a babonas hiedelmeknek es kizarja azokat az emberi tudatbol. A vampirok, ördögök, babonak, es mas hiedelmek a krisztusi hit gyengesegere, a satan hatalmanak befolysara utalnak. Ez termeszetesen kepletes megközelites mivel a materialista, ateista elme is mentes a babona vilagatol ha megyözödessel hisz sajat vallasaban, az objektiv targyi vilag maganyaban. A reformacio tuzeben szuletett vallasi iranyzatok megtisztulva, szellemi sikon hodolnak Istennek es a Satan, a kisertes szelleme a szeretet es vegsö igazsag fenyeben megsemmisul. A kereszténység ortodox, görögkeleti aga viszont a maga sallangos, misztikus vilagaban nehezen tudja a Satant kordaban tartani, mely, az Ur elő ellenpólusaként, teret nyit a kísértés, gonoszság, hiedelmek és babonak teljes tarhazanak. A nyugati keresztény hit illetve a materializmus satani eröktöl mentes tisztasága meglehetösen magas tudatisagot igenyel ezért nem is általános. Annál hétköznapibb a hitvilágok bonyolult keveredése mely pont olyan távoli, ismeretlen és misztikus helyekre jellemző mint a Bram Stoket által felfedezett Erdély. A hitvilági keveredés itt magától adódott. Nem véletlen, hogy az 1568-as tordai országgyűlés a világon először itt mondta ki a vallásszabadságot és biztosította a felekezetek egyenjogúságát. Bár ez az egyenjogúság a rendi képviselettel bíró nemzetek vallásgyakorlására vonatkozott, de a törvény, korát meghaladó nagyvonalúságával, a nemességgel nem rendelkezö, kisebbsegi jogallasu nepek, igy a románok, ortodox vallásgyakorlását sem korlátozta. A tolerancia és a reformáció a soknemzetiségű Erdélyben a humanizmus páratlan fejlődését eredményezte. Eleinte a magyar, a székely és szász „nemzet” adott elévülhetetlen elméket a világnak majd a demográfiai fölenybe kerulö romansag is kitermelte szellemi vezetöit. Erdély, fénykorában, a reformáció szellemében a nyugati kultúrkör keleti bástyája lett. A végzet viszont nem így akarta és a demográfiai viszonyok megváltozásával a görög-keleti ortodoxizmus elsöprő térnyerése teljesen új helyzetet teremtett. A századokon átívelő egymás mellett élés azt is eredményezte, hogy a fizikai és szellemi vegyületben a keresztény puritanizmust végzetesen túlnőtte a sokkal nagyobb létszámú ortodox szellem babonás hitvilága. Ebből a bonyolult kulturalis keveredesböl nem véletlen, hogy olyan meglepő típusok alakultak ki mint azok a marxista – leninista ateisták akik ösztönösen vetettek keresztet ha fekete macska keresztezte útjukat. Nem említve itt a nacionalizmust és sovinizmust, ami gyakorlatilag természetes és érthető, olyan népességről leven szó mely nem oly rég felfedezett identitását és féltve dédelgetett nemzeti ambícióit éli meg. Bar nem vilagos, hogy Stoker urnak volt e sejtelme az elö ördög jelenleteröl az erdelyi nepi hitvilag biyonyos retegeiben, majd a kesöbbiekben a sátáni hatalom apokaliptikus kiteljesedéséről, a gonoszra ott mégis rátalált. Erdély földjet, az idök folyamán számos magasztaló jelzővel illették. Volt édes, kincses, tündérkert és hasonlók, végül mégis az Elveszett Paradicsom allegóriája bizonyul a legtalálóbbnak. Nem miltoni értelemben, hanem azért mert a hely szelleme a birtoklásért folyatott kulturális, demográfiai küzdelem nyertesei számára is ugyan úgy elveszett mint azok számára akik ebben a versengésben alul maradtak. Az a helyzet állt elő, hogy nem a bűnbeesett ember űzetett ki a Paradicsomból, hanem sátáni sugallatra az emberi gyarlóság irtotta ki és tiporta szét az Édenkertet.
