dumdumblog

Befordulok a sarkon, mocsokba, sárba,

Talán ismét zsákutcába.

Köd, füst, se pénz se becsület,

Ismeretlen, koszos kerület.

Álnokul örvendek más baján

mikor szembe jön velem Ős Kaján.

Jön tépetten, cudarul, mert erre van útja,

Keletről vagy nyugatról már maga sem tudja.

Minden a régi csak a nyaka véres,

Fél szeme kiverve és talpa kérges.

Se kard se feszület, se bor se becsület,

Se kard se feszület, se bor se becsület!

Megismer, rám köszön,

Jókedve szitok özön:

Szevasz, öcsém, puszták szépe,

Hugyos markú plázák népe,

Gyere, vérem igyál velem

Eladtam a böcsületem,

Pénz dögivel s van hitelem,

Pattanj lóra s gyere velem!

....................................................................

Hagyj uram, engedj utamra,

Nem telik több viadalra,

Húsomat kutyák eszik, lovamat a férgek,

lőre boromban vadidegen mérgek.

Itt állok rossz zsakettben

s még egy bot sincs a kezemben.

Bocsájts el Jóuram, semmim sem maradt,

Csak egy kis akarat,

Csak egy kis akarat!