Befordulok a sarkon, mocsokba, sárba,
Talán ismét zsákutcába.
Köd, füst, se pénz se becsület,
Ismeretlen, koszos kerület.
Álnokul örvendek más baján
mikor szembe jön velem Ős Kaján.
Jön tépetten, cudarul, mert erre van útja,
Keletről vagy nyugatról már maga sem…